399 tag, 107 autó a parkolóban, ebbol 29 bérelheto!
Isetta

Isetta

- 2009.05.19 12:00

Az Isetta egyike a legsikeresebb mikróautóknak. Ebben az időben nagy kereslet mutatkozott a rövidtávon közlekedő olcsó kisautókra. Ennél az autónál kettő véglet van. Az egyik tábor szerint szép a másik szerint szörnyű. Mindenesetre olaszok tervezték, és sok ország megvette az olasz "Guruló tojás" liszenszét (Francia, Brazil, Német, Spanyol, Anglia).


Az 50-es évek elején még hűtőszekrényt, robogókat és 3 kerekű tricikli áruszállítókat épített az olasz Iso SpA. Ekkor döntöttek úgy, hogy készítenek egy pici autót robogó motorral, amit Isettanak magyarul kicsi ISO-nak fognak hívni. Állítólag a tervezője 2 robogót közel állított, egymáshoz, eléjük egy hűtőszekrényt tett és így született meg a fura külsejű buborékautó. Mivel ismerjük a külsejét nem kell ecsetelni mit váltott ki az emberekből a 2.3 méter hosszú, 1.4 m széles autó 1953-ban. Ami igazán különlegessé teszi az előre nyíló ajtó. Persze ez nem nagy szám, de az ajtó az orrán van és vele együtt "nyílik" a kormány illetve a műszerfal is. 2 embernek optimális helyet nyújtott. A fűtés opcionális tartozék volt ahogy az elhúzható tető is. Az "erőforrás" egy 250 ccm-es 9.5 lóerős 2 ütemű motor biztosította. Itt is sikerült újítaniuk egy úgynevezett Dynastart rendszert alkalmaztak. Gyakorlatilag egyesítették a dinamót és az önindítót. A váltó 1 előre és 1 hátramenetből állt. Az első prototípusokon csak egy kerék volt hátul, de könnyen kibillent így hátra került még egy 480 mm-es abroncs. 30 másodperc alatt gyorsult 50-re a csúcssebesség 75 km/h volt. 13 litert lehetett bele tankolni ami kevésnek tűnik, de nem az hiszen alig 3 litert fogyasztott 100 km-en.

Kezdetben 2 modell létezett. A kisebbik Turismo és az Autocarro. Utóbbi több kivitelben is kapható volt (pickup, dobozos teherautó, platós). Elképesztő népszerűségnek örvendtek ezek a mini áruszállítók. A legek legje az Isocarro nevet viselte, mely 500-600 kg terhet is eltudott cipelni.
1954-ben az egész projectet átvette a BMW. Érdekes ekkor még nem kellett Kína, hogy másolhasson, hanem odamentek és megvették a terveket.

Velam Isetta (Franciaország):

1954-ben vásárolták meg a jogot, mivel a BMW kaparintotta meg a kasztni terveit így valami mást kellett tervezniük. A francia Isetta még gömbölyűbb a többi testvérénél. 1955-ben a párizsi
autókiállításon mutatták be. 5 változat készült belőle: sztenderd Isetta, kábrió, luxus kiadás,
sport illetve a race modell. 1958-ban állították le a gyártásukat.

Romi-Isetta (Brazilía):

1956-ban Sao Paulo-ban kezdték a gyártását. 56 és 61 között 3000 készült belőle. 59-ben a BMW 300 ccm-es motorra váltottak. Sokat exportáltak Argentínába.

BMW Isetta (Németország):

Mivel a BMW felvásárolta a terveket így a köztudatban sokaknál német autóként maradt meg az Isetta. Első lépésük  a robogó motort egy 1 hengeres 4 ütemű 250 ccm-es motorra cserélték. Olyan szinten átalakították műszakilag, hogy a klasszikus Isetta alkatrészeit nem is lehetett már felhasználni a buborékautóhoz.
Az első példányok 1955 áprilisában jelentek meg. 1952-ben fejezték be a gyártását, összesen 161,728 db készült.

Isetta 250:

Ami a legfeltűnőbb, hogy a 2 első lámpát "hozzáolvasztották" a kasztnihoz. Még a klasszikus olaszon csak ott fityegett itt már áramvonalas takarót is kapott. Természetesen feltették rá a BMW emblémát, megkapta a már említett 250-es 12 lóerős (9 KW/5800) erőforrást, átalakították az első futóművet, a forgattyúsház és a henger öntött vasból, a hengerfej aluminiumból készült. Meghagyták a Dynastart ketyerét. Az 1 sebességes váltót 4 sebességesre cserélték. A kihajtásnál is nagyot variáltak a BMW tervezői. A sebességváltó kimenetére hardy-tárcsát szereltek. Ehhez csatlakozott a kardán majd még egy hardy-tárcsa és így a lánchoz. A 2 soros (duplex) lánchajtás egy olajfűrdőben rótta a köröket. Ez nagyon finom és csendes járásúvá tette az autót.

Németországban motor jogosítvánnyal lehetett vezetni, a 250-es maximális sebessége 85 km/h volt.

Isetta 300:

1956 Októberében mutatkozott be az Isetta Moto Coupe DeLuxe változat. Arról ismerhető fel, hogy az oldalsó ablakai "egyben" vannak. Tehát nincsen felosztva, mint a 250-es modellen. Gyakorlatilag a kistesó motorját fúrták fel így már félelmetes 13 lóerőt hoztak ki. Biztosan érezhető volt a különbség :). Igaz a végsebessége ennek is 85 km/h volt. A jogosítványrendszer is éríntette a Coupe-t A kicsit úgynevezett Class 4-gyel lehetett vezetni. 56-tól aki már a nagyra pályázott annak teljesítenie kellett a Class 3-as tesztet. Valódi oka, hogy az adó alsó határa 300 ccm volt. Természetesen, ha lúd akkor legyen kövér így a BMW emelt (lehet igazából a BMW skót márka?).

600:

A legnagyobb Isetta modellhez érkeztünk. Ez már ahogy Győzike mondaná nagyon BMW. A képen is látszik ez a verzó már nem úgy néz ki, mintha a gyártósor végén kapott volna egy gyaku-mawashi-gerit.

Végre a kerekek odakerűltek ahol a helyük van. Immáron 4 férőhelyesre hízott már-már igazi kisautó lett a microcar-ból. Ahogy a neve is mutatja egy 600-as motor erőforrását kapta meg ezzel túllépte az akkori imidzs sebességet vagyis a 100 km/h-át. Egészen pontosan 103 km/h volt a gyári végsebesség. 34.000 darab készült belőle.

Isetta (Anglia):

Az angoloknak nagyon megfelelt ez a picúr járgány. 2 ember és a csomagjaik elfértek benne. Az
akkori Morris Minor sem érte el a 100 km/h-at, ráadásul 1959-ig nem volt Nagy-Británniában  autópálya.

1957-ben indult meg a gyártás már a BMW liszensze alapján. Mivel az Angolok jobb kormányosak (emberi hülyeség...nem véletlenül élnek egy szigeten) áttervezték, bár ezen nincs mit tervezni mondjuk úgy áttették a nekik megfelelő helyre a kormányt. De ekkor jött egy probléma, mert a motor is jobb oldalon volt. Nem volt mit tenni +27 kg-ot kellett adni az autóhoz, hogy valamennyire egyensúlyban legyen. Dunlop gumikkal, Lucas elektronikával és ATE fékrendszerrel szerelték fel a törpéket.

Igazi népszerűségük akkor lett mikor kiadták a 3 kerekű változatot, hátramenet nélkül, így már motor jogosítvánnyal is lehetett vezetni. A gyártás 1962-ben állt le.

B.R.