399 tag, 107 autó a parkolóban, ebbol 29 bérelheto!

2-4 fényszórós kialakítás

- 2009.12.16 12:00


A szokásos, "Hétvégi Cadillac érdekesség" rovatban ez egyszer csalok
egy kicsit. Úgy állítom be a történelmet, mintha ismét valami "Cadillac
által kitalált dolog"-ról lenne szó, és ezt a költői túlzást az 1956
augusztusában megjelent Popular Science cikkel (Frank Rowsome Jr.
tollából) támasztom alá, mely ugyan valóban az 1957 Cadillac Eldorado
Brougham négy-fényszórós rendszeréről szólt, de inkább nevezhetnénk ezt
a cikket az Eldorado Brougham promóciójának, (mely ilyen módon is emeli
a non-plus ultra Cadillac amúgy is tündöklő fényét) mint tényszerű
szakcikknek. Jobban mondva tényszerűnek tényszerű, de nagyvonalúan
hallgat a többi autógyártó ez irányú fejlesztéseiről.
Szóval a cikk címe: Miért váltanak az autógyártók négy fényszóróra?


Az alcím: A Cadillac elegáns Eldorado Brougham-ja, elsőként az '57-es
modellek közül, érdekes világítás-rendszert mutat be, melyet a többi
amerikai autógyártó is követ majd.


A cikk íróját a "GM Guide Lamp Division" hívta el egy
tesztre, melynek során (érdekes módon nem egy Cadillac tesztautón)
bemutatták a négy-fényszórós rendszer előnyeit. Ezt az autót elől
felszerelték a hagyományos, két-fényszórós kialakítással, és az új,
négy-fényszórós rendszerrel is. A két megoldás között lehetett
kapcsolgatni, és figyelni a különbséget.


Az új, Quad Headlight kialakítás előnye, hogy kb. 275
lábnyira (84 méter) világítja be az utat a tompított fényszóró, míg a
hagyományos csak 100 lábnyival (30 méter) közelebb teremt világosságot.

Az új rendszer 45-50 mph sebességnél biztonságos világításnak
felel meg, míg a két fényszórósnál nem ritka, hogy csak 30 mph-nyira
lehet ellátni.


Az új rendszer először úgy tűnik, hogy a szembejövő
autóst vakítja, de a precíz, aszimmetrikus kialakításnak köszönhetően
erről nincs szó. A szembejövő autós végig takarásban marad.
 

Az érme másik oldala viszont, hogy

- az új rendszer kissé drágább, de kétségtelenül nagyobb teret enged Detroit formatervezőinek.


- a négyes kialakításnak nagyobb a villamos fogyasztása is. Tompított
állásban 80 helyett 100, országútinál 100 helyett 150 Watt a
teljesítményigénye. Ennek megfelelően kell a generátor teljesítményét
alakítani.
- a nagyobb teljesítmény miatt nagyobb figyelmet kell fordítani
a fényszóró-vetítési paraméterek helyes beállítására, a vakítás
elkerülése érdekében.


Akkor viszont miért volt szükség a váltásra? - vetődik fel a kérdés.


- az "egy egységben" elhelyezett rendszernél nem lehetett mindkét
izzószálat ideálisan elhelyezni. Ha az egyiket a fókuszba helyezik,
akkor a másikat már nem lehet odatenni. Így tehát egy fényszóró
egységgel nem lehet ideális kialakítást létrehozni, ezért csak az egyik
üzemmódhoz lehetett azt optimalizálni.


A régi rendszer hátrányainak kiküszöbölésére több lehetséges megoldás is szóba jött:

- két külön pár (összesen négy) egy-izzószálas lámpatest külön a tompított, és külön az országúti fényszóróknak.

- 5 ¾ illetve 7 inch átmérőjű fényszórók, különböző izzószál elhelyezéssel és watt teljesítmény kialakítással.


Prototípus:



Végül azért döntöttek az 1957-es négy fényszórótestes kialakítás
mellett, mert egyrészt az egy-izzószálas országúti kialakításnál túl
nagy méretűnek kellett volna lennie az országúti fényszórónak, másrészt
biztonsági oka is van. Mégpedig az, hogy egy bekapcsolt fényszórónak
elegendő hőt kell termelnie ahhoz, hogy fagyos időben leolvassza
magáról, így tisztán tartsa az üveg felületet. Ezt a két-két
világítótestes rendszerrel nem lehetett volna elérni.


Az új, négy-fényszórós rendszernél tehát csak a külső
világítótesteket használták tompított fényszóróként. Itt a tompított
fényszóróra használatos izzószálat helyezték a gyújtópontba, és a
lencse kialakítása is kimondottan a tompított fényszórós használatra
volt optimalizálva. Ennek eredményeként sokkal intenzívebbé vált a
megvilágítás, főleg az út jobb oldalán, illetve a kocsi
középtengelyében.
Országúti fényszórónál mind a négy fényszórótest világít. A
külső (nem fókuszba helyezett) izzószálak adják az "általános
megvilágítás keretet", és a belső, gyújtópontba helyezett szálak végzik
a "sötétbe fúró" funkciót.
Volt még egy, kevésbé tárgyalt előnye az új rendszernek. A
rendőröknek könnyebb volt kiszűrniük azokat a gépkocsivezetőket, akik
nem tompították fényszórójukat, amikor szemből közeledett valaki
feléjük. Ennél a rendszernél egyszerű volt az azonosítás. Ha két
fényszóró világított, akkor az tompított volt, ha négy világítótest
fénye fúródott az éjszakába, akkor az biztosan országúti fényszóró
volt.


Még egy probléma volt a négy-fényszórós rendszer
bevezetésével. Nevezetesen az, hogy néhány államban még illegális volt
a használata. Ezért aztán a lehető leggyorsabban meg kellett állapodni
az idevonatkozó autóipari szabványokban, hogy lehetséges legyen a
sorozatgyártás elindítása. Mint ahogy azt most már tudjuk, 1957-ben
végül több gyártó is megjelent a négy-fényszórós rendszerrel (Cadillac,
Chrysler, Dodge, Plymouth és Mercury vízszintes, Lincoln és Nash
függőleges elrendezéssel). A többiek 1958-ban követték őket.



Greg